Egy mosoly, ami többet ér minden kimondatlan szónál. A végletekből a másik végletbe. Egészen hirtelen és váratlanul. Szinte különös ez. Félelmetes, hátborzongató és szívmelengető érzés. És ismét makacs hallgatás.
Komoly, komisz, vádló, bűntető, vádlott, kérő, kérdező, kíváncsi, végtelenbe merülő, mindent és semmit tudó szempár. Fullasztóan mély tekintet.
Belevesznél? Elvesznél? Vele vesznél? Kitörölhetetlen. Beléd égett!
Kopog fáradhatatlanul az eső. A súlyos felhők ránehezednek az érthetetlen világra. A kiismerhetetlen embersokaságra.
Pár négyzetméter boldogság. Pezsgő, felperzselt, földöntúli bizalom. Egy ernyő alatt ketten. Olyan közel, mint még soha. Mintegy puszta véletlen folytán az első érintés. Mikor lenne kézenfekvőbb, ha nem most?
Húzzuk magunkra az ernyőt és felejtsük el a szürke közönyt, a külvilágot. A vasfüggöny legördült. Ketten állnak mögötte: Ők ketten.
Most minden megengedett? Tébolyult, tudatvesztett találkozás. Két végtelenül vágyó, közös érték, érzék találkozása. Két orr bizonytalan érintkezése. Intim pillanat. Minden másnál bensőségesebb. Hosszú, végtelennek tűnő, „soha ne érjen véget” szembenézés. Utolsó magukban feltett kérdések pillanata a megállíthatatlan egyesülés felé vezető úton.
„Most az egyszer ne légy bizonytalan…!”
„Légy bátor…!”
„Akarom, kívánom…”
„Tökéletes a pillanat…”
„Gyönyörű vagy…”
„Ki akarom mondani, csak Neked…”
„Szeretlek…”
„Gyűlöllek, hogy ilyen helyzetbe hozol…”
„Kívánlak…”
„Igen, akarom…”
„Csak ezt…”
„Mást semmit jobban…”
Két ember kimondatlan gondolatai. Világrengető, hisztérikus és vitathatatlanul megállíthatatlan beteljesedés.

először szaladt ki a megszólítás: KEDVES...furcsa és izgalmas