kiegészítés egy előző dologhoz

Egy telefon, ami csak csengett és csengett és elszalasztotta. Persze furcsállja, hogy ő kereste, hiszen nincs meg neki a száma. Miből gondolta vajon mégis, hogy az üzenetet tőle kapta?! Egyértelműen kiderült, hogy tudta. Biztosra ment, mikor felvette a vonal túlsó végén valaki, aki mégsem az üzenet kiötlője volt…(bonyolódnak a szálak) Visszahívta. Semmi. Nem veszi fel. És megint csengés…mennyit várt erre a hangra, vágyott erre a beszélgetésre – talán épp erre – hogy létrejöjjön közöttük. Őőőőőőőő volt az, valahol az éterben, a vonal másik végén. Ennyi épp elég, egyetlen hang, betű, szó: Ő!
Titokzatos beszélgetés, egyikük sem mondja ki, amit valójában gondol. Mégis olyan cinkos az egész, olyan „én is értem, mit akarsz és remélem te is olvasol a szavaim mögött”. Csupa-csupa gondolkodásra és álmatlan éjszakára okot adó mondatok. Ki tudja Ő hogyan érez most.
Fontos! Egyre fontosabb számára. Jólesik beszélni róla, rágondolni. Szinte minden pillanatban, akarva-akaratlan.
Kialvatlan és lényegében reménytelen a reggel ezután. Bár a kezdet most is optimista, csak minden mégis másképp „hangzik”, mint eddig bármikor. Tudja, hogy ma hiába várja szívdobogva, mint más reggeleken.
6:21, az ébresztője harsog. Szereti ezt a dallamot, úgyérzi olykor róla, róluk szól(hatna) és ez mindig örömmel tölti el a sötét reggelen. A sorok most másként hangzanak ebben az álmos reggelben, másként mint máskor.
Elmélázott rajta az éjjel is, milyen jó lenne, ha őt látná, mikor kinyitja a szemét. Ő karolná, ölelné, csókolná, ha nem tudja lehunyni a szemét az éjszaka közepén.
Már egy ideje nem gondol senki másra.

Mind, mind, igen, igen, igen!!:-)

"Mondd, hogy betlehemesek!"
"Egy kis szerencsével az újévben...
...járni fogok valamelyikükkel...
...de most engedd meg nekem...
...minden remény nélkül...
...csak mert karácsony van...
...és karácsonykor igazat mondunk...
...nekem te vagy az igazi...
...és az én feldúlt szívem csak téged szeret...
...egészen addig, amíg nem fogsz így kinézni...
...BOLDOG KARÁCSONYT!"

Karácsonyra

Nem is kell semmit hozzáfűzni... ...talán, hogy nem csak karácsonykor kellene őszintének lenni, hiszen mind szeretünk szeretni és szeretve lenni...