Kérlelhetetlen meleg. Fülledtség. Az ablakok mind felhúzva. Válaszok nélküli szembenézések.
- Szeretsz?
- Még így is szeretlek!
- Így? Hogy?
- Harisnyában. Ha felteszed a lábad.
- Ennyi idő után. Ugyanmár.
- Ugyanmár. Ennyi idő után semmi sem számít!
- Pont, hogy igen. De akkor jó! (Mosoly. Őszinte. Szeretnivaló.) Ebéd?
- Inkább vacsora…itt az ideje.
- Talán. Tényleg.
- Tényleg szeretlek.(hallgatás.)
Nézem az élet írta színjátékot és tudom, megtalálom. Lesz majd egyszer, aki pont…és így…és ugyanúgy. (nevetünk.)
Közös cél, közös érték, közös sors, közös út…sok a közös…meg a telihold.
Jó, hogy van. Jó, hogy érzem, akkor is, ha éppen nem ott és nem úgy: egy más korban, más helyen…
…10 év és levelek, névtelen
…és versek, feleslegesen és megbánósan
…és a végén mégis a lehető legtökéletesebb BOLDOGSÁG.