aug. 18.

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!!!

augusztus 5.

Rohanj hozzám,
De csak hozzám,
Ne hozz semmit nekem, csak magad!

Nem vagy álom,
Nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat.

Rád találtam,
Rád csodáltam,
Vártalak, oly soká vártalak.

Hagyd az ajtót
Tárva-nyitva,
Rohanj hozzám, hogy már lássalak!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!

Ölelj engem
Erősebben,
Bűvös körödben vágy éget el.

Rohanj hozzám,
De csak hozzám,
Ne szaladj el tőlem hirtelen!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
Tedd többé, ami kevés nekem!

június 2.

a zene hozzáképzelendő, éneklem: ÉN:)

Hogy mit mondanak rám, az nem izgat nagyon
Hogy kit szeressek én, azt csak én választom!
Hogy honnan jött a srác, az mondd, kit érdekel
A lényeg az, hogy jó, és nekem pont Ő kell!

Jó, hogyha csókol
És jó, ha átölel!
A lényeg az, hogy jó
És nekem pont Ő kell!

Tűz járja át, a lelkem , a testem!
Úgy vágyom rá, hogy már szinte fáj
Nem játszom én, és nincs máshoz kedvem
Oly mélyen érzem, csak ő kell már
Szívemben érzem, csak ő kell már!

És mondhatsz bármit rá, én büszkén vállalom
Mert érzem itt belül, hogy hozzá tartozom!
Se gúny, se rágalom, engem nem érdekel!
És tőle senki már, nem választhat el!

Jó, hogyha csókol és jó, ha átölel!
És tőle senki már, nem választhat el!

Vállalni kell, mit ránk mér az élet!
Ha büntetne sorsunk, szerelmünkért.
Úgy vágyom rá, hogy mindenki lássa
A gyűlölködésnél a szeretet többet ér!
A gyűlölködésnél a szeretet többet ér!

Tőle senki nem választhat el

És más nem kell!

Szívemben él, hogy más lesz a holnap
Békét hoz el, s nem új háborút!
Két féle sors, de együtt kell, hogy éljünk!
Nincs más esély és nincs más út!
Nincs más remény és nincs más út!

igen, igen Neked...is...

,,Nem alszom Georgia
nyilakat röpítek az éjbe Georgia
várok Georgia
gondolkozom Georgia
A tűz olyan mint a hó Georgia
Az én felebarátom az éj Georgia
kivétel nélkül minden zajra figyelek Georgia
látom a felszálló menekülő füstöt Georgia
az árnyékban lopakodom Georgia
futok itt az utca a külvárosok Georgia
Itt egy város ami ugyanaz
s amit nem ismerek Georgia
sietek itt a szél Georgia
a hideg csend s a félelem Georgia
menekülök Georgia
futok Georgia
az alacsonyan szálló felhők lezuhannak Georgia
karom kitárom Georgia
nem hunyom le a szemem Georgia
szólok Georgia
kiabálok Georgia
szólok Georgia
szólítalak Georgia
Eljössz-e Georgia
rövidesen Georgia
Georgia Georgia Georgia Georgia
nem alszom Georgia
várlak Georgia"

aki akár magára is vehetné I<3 május 30.

Ez elrepül, az itt marad

Már nem hallod hangomat

S most végre belátom azt, hogy jó ha mellettem vagy

De késő már nem hallasz

Pedig neked mondom én

Szállj le a földre

Hisz fentről se jobb ez a világ idelent

Én még várok rád

Túl sok a fény, de én nem tudom, hogy merre jársz

A szemem nem is téged lát talán.

Felzúg a taps, a műsor megy tovább

Szerep ez is, a szerelemé

De mi van ha elmúlt a vágy?

Légy a királynő és nézd a királyt

Mozivásznon élsz,

Ahol minden kitalált.

Szállj le a földre

Hisz fentről hazug ez a világ idelent

Én még várok rád

Túl sok a fény, ami elvakít és engem már nem is látsz

Pedig én még várok rád.

És míg leszállsz, az élet elszáll

És ennél jobb soha nem vár.

Ha hűtlen vagy most – nem is fáj ez a szó –

Semmi tétje semminek

Nem is oly egyszerű, hogy belásd így jó!

Szállj le a földre, hisz már nem látsz

Onnan fentről minden más

És már nem érted mire való.

Térj észre már hisz az nem te vagy

Vedd már észre: itt állok egyedül

s hogy tied a szó.

Nézz végre rám, mondd el mit látsz

Hogyha sietsz, még megtalálsz.

Neked énekelem a dalod,

senki sem hall, most csak te hallod:

„Szállj le a földre, szállj le a földre

Szállj le a földre, várok rád

Jöjj hát…”

május 6. 57.szonett mára más semmi...

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,

Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?

Életem üres, vesztegethetem,

Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

A világhosszú időt se szidom,

Fenség, folyton az órát lesve érted,

S felejtem, bár keserű volt nagyon,

Hogy szolgád egykor távozásra kérted.

Kérdezni sem merem féltékenyen:

Hol jársz s miért? Semmit se gondolok,

Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,

Hogy akikkel vagy, milyen boldogok.

Oly bolond ez a szív, hogy bár teszel

Egyet-mást, rólad rosszat nem hisz el.

május 2. A várakozás léten felüli hihetetlensége

Egész nap várok.

Mindenre.

Tulajdonképpen az életem tele van várakozással.

Várok a partnerre, akivel megiszok egy kávét.

A buszra, ami soha nem jön időben.

A próbakezdésre.

A végére.

A cigiszünetre.

A felvételi eredményére.

A "hátha sikerül", "továbbjutottam" élményre.

A Danira.

A reggelre.

Az éjjelre.

Az álomra és álmodozásra.

Arra, hogy végre kipihenem MAGAMAT.

A valamire.

A csodára.

És mindebben a végeláthatatlan édességes kínban RÁ!

ŐRÁ, a szavára, a hívásra tőle.

Az életére, a boldogságra, a mindenre.

summertime, lovetime and happiness április 17.

Maybe this time, I'll be lucky

Maybe this time, he will stay.

Maybe this time, for the first time

Love won't hurry away.

He will hold me fast

I'll be home at last.

Not a loser, anymore,

Like the last time and the time before.

Everybody loves the winner

So nobody love me.

"Lady Peaceful", "Lady Happy"

That's what I long to be

And all the odds are there in my favor

Something bound to begin.

It's got to happen, happen sometime

Maybe this time I'll win.

**********************************

...and he called me...it's LOVETIME

...and she wrote me...it's HAPPINESS

2007.

március 7.

segíts, hogy repüljek-egy szavad épp elég

Sarkadi Imre: Elveszett Paradicsom

Kedvesem, beszélhetsz akármit, ilyen zöldségeket is.

Nem fog sikerülni, hogy kétségbeejts.

Elég kettőnknek a te kétségbeesésed, sőt még az is sok.

Elbúcsúztunk, s mikor magadra maradsz, meg fogod érezni, hogy én azért vagyok,

s téged választottalak. Ha a bibliai példáknál akarsz maradni, kedves

hát szolgálj értem hét évet vagy kétszer hét évet, mint Jákob Ráchelért.

S ha nem, akkor tudni fogom, hogy csak pillanatnyi ötlet voltam az életedben,

az utolsó lehetőség, amit még nem volt szabad kihagynod

- s ha így van, hát eredj, és akaszd fel magad mindjárt a körtefára, akár végig is nézem

ne haragudj, kedvesem, muszáj volt valami gorombát is mondani, valamit visszaadni abból, amivel te gyötörsz.

S most pedig csókolj meg.

2007. jan. 10.

Még egy csók - és soha többé! Isten áldjon mindörökké! Szívből csordult könny sebez meg, örök vágyban eljegyezlek!

hush little baby...KETTŐ év

október 30. 2006.
"Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.

Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod..."

ez csak rajtad áll...!!

benned, mint tükörben

tudom, hogy nem azonos a címmel...

Végre győztem én

Nagy nap ez…

Megvívtam minden gazság ellen

Nem másokért teszem

Jó nekem!

Mert végre üdvös útra leltem

Csak dróton függő báb voltam

Ha füttyentettek, táncoltam

De többé nem leszek már bábu én!

S hogyha kell egy tánc, mostantól megmondom kivel

Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét

S hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint

Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még

...És nem vezethet engem senki többé te sem

Már biztos a léptem

...A saját utam járom én és elszakadtam tőled rég,

Hagyj békén hát!

...Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom, kivel

Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét

S hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint

Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még

2006.

szeptember 26.

még mindig...

"Alig ebédeltek, jött Kitty. Ismerte ugyan Anna Arkagyevnát, de igen kevéssé, s némi félelemmel jött el a nővéréhez, hogy ez a pétervári nagyvilági dáma, akit mindenki úgy dicsér, hogyan fogadja majd. De Anna Arkagyevnának megtetszett Kitty, s ő ezt rögtön észrevette. Anna szemlátomást gyönyörködött a szépségében és a fiatalságában, úgyhogy Kitty alig ocsúdott föl, nemcsak hogy a befolyása alatt érezte magát, de azt is érezte, hogy beléje szeretett, ahogy csak fiatal lányok tudnak idősebb, férjes asszonyokba beleszeretni. Hajlékony mozgásával, frisseségével, az arcán ülő elevenséggel, mely hol a mosolyában, hol a tekinte­tében tört ki, Anna nem nagyvilági hölgyhöz vagy egy nyolcéves fiú anyjához hasonlított; húszéves lányhoz inkább, ha a szemében nincs néha ott az a komoly, szomorú kifejezés, amely Kittyt lenyűgözte s vonzotta. Kitty úgy érezte, hogy Anna egészen természetes, nem titkol semmit, de van benne egy másféle, Kitty számára felfoghatatlan, bonyolult, poétikus, magasrendű világ."

csak mert épp hallgatom, meg amúgyis 2006. szeptember

A boldogság álom,

s az álomnak vége!

Nem maradt más, csak a szégyen!

És én hogy vágytam élni,

vágytam a szerelmet!

Bocsáss meg, Istenem!

Bocsáss meg, kérlek!

Hát elveszett minden;

most üres a szívem és félek,

mert fájnak a csókok

és fáj az élet!

Én szép, hótiszta álmom,

varázsod nincs többé,

remény és vágyódás,

nincs már!...

Holdfény a víz tükrén, ha csillog,

hinnéd - kezedbe foghatnád...

Ó jaj, egy mozdulat és eltűnt szép csodád,

elvész, ami ábránd volt.

Nincs már, mi felragyogjon újból,

széttört az ártatlan varázs!

Nincs már több sejtelem, több rejtőző talány,

nincs már, csak kínzó, vad mámor!

Az igazság áttör a sziklák kövén,

s feljő a folyók vak mélyéből,

sötétben felgyúl vakítón!

Az igazság átkel a tengereken,

nincs hely, hol előle bújhatnánk,

utolér, s szótlan vádol!

És nincs, ki eloldozná láncát,

nincs már, ki nékünk megbocsát!

Ne szólj! Ó ne mondd azt,

hogy ez a boldogság!

Nézz rám! Én mást vágytam, mást!...

Kívüled senkim nincs ezután,

nincs feledés, jaj, nincs soha már!

Nincs, csak a bűn, mely ránk nehezül,

és fojtja, emészti lelkünk!

Két gyűlölt száműzött,

vonszolja terhét,

és nincsen irgalom,

nincs többé békénk!

Kívüled senkim sincs ezután,

nincs menekvés, jaj, miért hazudnánk!

Elvadult táj, hol nem vezet út;

már nincs se jövőnk, se múltunk!

Itt bolygunk céltalan,

megtörten, némán,

pőrén és védtelen,

mezítelen lélekkel;

bűnmocskos mátkapár,

kit nem szán senki már;

míg élünk - nyomunkban a bánat jár!...

2006. július

július 31.

a végtelenbe merülő MINDENSÉG

sokidő óta először, nem szomorú a vasárnap no comment...minden hátulütőjével együtt...(sajnálom, nagyon nagyon-ezt akikre vonatkozik, úgyis tudják, de remélem azt is, hogy nem az én hibám!!) ********imádlak, szeretlek********ezt sem én mondtam

"Mért? Mért rejtsem némán, titkon,

azt, mit érzek?

Számomra már nincs másik cél,

csak láthassam, csak halljam én!"

július 25.

ez a véleményem

.......................:.....................................

július 15.

végső vallomás...üzenet valakinek??

Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.



Valaki más, ki mást ígér lehet, hogy még ma
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rád,
de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

július 4.

gondolsz-e rám?

Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?


Gondolsz-e rám?

július 1.

újabb "nyaras" dalszöveget találtam...nem is értem miért

Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már.
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?

Nem írtam levelet maga után
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.

Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?

háát igen...VÉGE, vagy épp csak most kezdődik??(bár úgy lenne)

De komor tél volt tőled távol élnem,
Ki a futó év boldogsága vagy!
Hogy dideregtem, nappal is sötétben,
A vén December tar ege alatt!
Pedig nyár volt ez az eltolt idő:
A terhes ősz nehéz kincsgarmadát,
Május kéjét hordozta, mint a nő
Özvegye méhe a holt férj magzatát:
E dús özön mégis szinte apátlan
Gyümölcs és csak árvák reménnye volt,
Hisz minden csak veled örül a nyárban,
S ahol nem vagy, ott a madár se szól;
Vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb
Sápad, telet sejt és borzongva bólong.

június 26.

Szomorú vasárnap

Szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és - koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne féj a szememtől, holtan is áldalak...

Utolsó vasárnap.

június 25.

úgy látszik, most ez a menő...

...valahogy mindig találok egy aktuális verset, idézetet, így nem is kell saját szavakat írni:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog, És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha csillan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érzem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Rohanj hozzám, de csak hozzám Ne hozz semmit nekem csak magad! Nem vagy álom, nem vagy emlék, Nem vagy elfelejtett gondolat! Hagyd az ajtót tárva-nyitva Rohanj hozzám, hogy már lássalak... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem Ölelj engem, erõsebben Bûvös körödben vágy éget el Rohanj hozzám, de csak hozzám, Ne szaladj el tõlem hirtelen...

ja és még valami:

"...tépd össze Kedves a levelem!"

június 23.

egy új lét??...

Egy új lét –, hová sötét sorsom elől bújnék – Élet, ahol szebb a szép… – egy új lét, Tudom, bármit megadnék ezért! Egy új szín –, tűnjön el a szégyen és a száz kín – Nem is kéne más, talán egy új szív: Dobbanása újra táncba hív! Egy új dal –, dallam szabad hanggal, szelíd szóval – Egy új lét –, soha többé nem félnék, oly’ szép! Egy új szó –, amit régen vár szívem – egy új jó, Ezt keresem, oly’ csábító! Egy álom –, amit eddig nem volt szabad látnom – Sose használt szárnyamon most kell szállnom! Van-e hely, ’hol sosincs fájdalom? Egy új vágy –, az a csók igazán édes – egy új vágy, Szerelem: tudom és érzem, vár rám! Sosem volt szerencsém, állj mellém! Egy új lét –, Ezt szeretném, tőled én ezt kérném! Kell, hogy velem légy, és máshogy élnék! Kell egy társ –, érzem, hogy szeretnéd! Egy új lét –, Kezem nyújtom feléd, Adj egy esélyt, Mámort és a kéjt! Minden nap új lét, Beleunni soha nem tudnék! Holnap már egy másik fény vár rám! Áldott napfény vár rám!

június 12.

dolgozás

épp nagyon komoly munkában vagyok, csak találtam egy szöveget(verset?) ami nagyon tetszik, be kell másolnom:

Tudod, mi a bánat? Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké Szeretni valakit, aki nem szeret téged Könnyeket tagadni, mik a szemedben égnek Kergetni egy álmot, soha el nem érni csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni,s nem jön rá felelet. Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, mik megfakultak. Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással. Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat...

június 2.

már több mint egy hónapja...

...egyrészt nem írtam, másrészt azóta akarok ide beírni valamit, de lusta vagyok előtúrni a papírt mire akkor leírtam amikor történt...ez a történt mondjuk idézőjeles....

lement a HAIR, szerintem jó volt legalábbis én jól éreztem magam...a Rudolfról ez már kevéssé mondható el...utána jobb volt mint alatta....inkább beszéltem volna még vagy 2és fél órát mint megnézzem....bár sztem így is még egyszer muszáj leszek....

archiválás 2006.

április 24.

két Valami, Valakihez...

A szellemet mocsokká tékozolni kéj, amíg tesszük; s már előtte kéj, becstelen, gyilkos, véres, szörnyű, talmi, vad, állati és hazug szenvedély; mihelyt élvezted, már csömöre éget; észbontó inger, s mihelyt megkapod, észbontó undor, mint lenyelt csalétek, mely megőrjíti, akit csábított; vagyd, élvezd, ott hagyd : érzed viharát; próbálva áldás kipróbáltan átok; előbb igért üdv, aztán délibáb. Mindezt tudjuk; de kerülni ki tudja a menyországot, mely e pokol útja ?

Van-e út Feléd

Jól van, látom, nincs már szíved! Rég eltűnt a szeretet...

Könnyű felelet: eldobni a nevedet...

Miért felejted el, aki várt rád? Miért nem kell egy jó barát?

Könnyű felelet: bátran mondasz "nem"-eket.

Különös ember, két arcú ember,

kemény fejű férfi - hogyan tudsz így élni?!

nagy a lelked: miért csak tőlem rejted?

Miért? - aki csak rád vár, őt eldobnád...

Jól van, látom kő a szíved! Vártam rád már eleget!

Furcsa felelet: nem kell, aki szeretett...

Különös ember, két arcú ember...

Kemény fejű férfi - hogyan tudsz így élni?!

Óriás a lelked: miért csak tőlem rejted?

Miért? aki csak Rád vár, így eldobnád..

Mondd, ez kinek jó? Hogyan tudsz így élni?

Mondd, szabad-e még reménykedni?

Miért jó neked így? Miért bánsz velem így?

Mindenem tiéd! Mondd, van-e út még feléd...?

április 23.

mire jó a repülés, ha soha célt nem érsz?

mostanában kicsit szkeptikus vagyok mindennel kapcsolatban: az élettel, a világgal, a színházzal, magammal....ez elég rossz érzés!!tudom, hogy csinálnom kell, menni tovább, mert semmi sem egyszerű, de most olyan nehéz "életben maradni"...fáradt vagyok és csalódott. Nem akarok semmit csinálni, csak szeretni akit szeretek, beszélgetni, akivel szeretek és olvasni, pihenni, napozni töltődni soksok energiával, mert sajnos az a sok negatívum ami ér, csak kivesz belőlem. Nem, nem a kritika vagy a bántás vagy bármi, hanem az alaptalan rágalmak, a kicsinyes pletykák és aljasságok amik rosszat tesznek...és az a fajta semmit tevés, amikor azt hiszed(azt akarják elhitetni) csinálsz valami!!

Szeretnék már csinálni tényleg VALAMIT!!Ha hagynának én boldogan agyondolgoznám magamat...csak ezt senki nem akarja elfogadni...mástól meg kikényszerítenék, még akkor is ha nem akarja!!

hát akkor mire jó mindez??mit is ér bármi ha nem lehet belőle valami??

április 15.

játssz még...és ezt tessék nagyon komolyan venni!!

Játssz még!

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán Aki nekem is játszod az élet dallamát Kinek süketen fordít hátat a fél világ Amíg zenére mozdul itt minden A hangom, a léptem, a Föld S amíg szerelmet táncolunk rá Bármit látsz s bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, játssz még Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még Lehet szerelem, Isten vagy égre festett kép Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan Ki a világba életet tölt És ha kevesen hallgatunk rá Bárhogy bánt, bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még Ha botlik az ember, mert botlik az ész A botfülűekkel csak ennyire mész Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz Ha látva se hallom, mert így akarom S a hangodat hangosan megtagadom Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz Játssz még Játssz még Ha senki nem felel, játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább Ha a süketek birtoka lesz a fél világ Ez az élet a Földről felszárad És a Nap is gyászruhát ölt Aki remélni tanítasz még Bármit látsz, bárhogy fáj A hangszered össze ne törd Akkor is játssz még Játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki nem felel, játssz még Játssz még Ha senki se kéri, játssz még Ha senki sem érti, játssz, játssz még Ha senki se érzi, játssz még

április 11.

Vele minden jobb lehet(ne)

meg vagyok hülyülve és ez részben Döme hibája...ugyanis vasárnap este nem kellett volna beszólnia valamit, mert azóta rajta kattogok...és volt már ilyen, de sikerült elfelejtenem, most megint előbukott az agyam egy rejtett kis fiókjából...

Igen, vele ővele talán minden szebb és jobb lenne, boldog lehet, aki megnyerte magának és igyekezhet hogy ne veszítse el...félek hogy megteszi pedig...

már megint régen írtam, de nem volt se kedvem se időm, meg aztán nem is történt semmi olyan amit meg kellene örökítenem...ezeken kívül

sajnos kénytelen vagyok bemásolni egy Pilinkszkyt ide, mert ez most nagyon kapcsolódik

Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj!

április 1.

utálom az irigy embereket

szerintetek normális dolog az irigység??miért kell valakit tönkretenni, csak azért mert bizonyos emberek nem férnek a bőrükbe, vagy képtelenek felnőtt módjára viselkedni...vagy mert ott akarnak boldogságot keresni, ahol lehet hogy nekik nem osztottak lapot!!??(na ez utóbbi félmondatt csúnya kicsit, de nem tudok most szebben fogalmazni)

2006. március

március 30. ilyen időben...

...igen, szerelmesnek kell lenni, rohangálni a fűben mezitláb, bolondozni a napsütésben, repülni a szelek szárnyán...

alany persze mindig lenne, csak néha fel kellene álmodni:)nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni, már alig 5 nap...és...ááááááááááá!!de erről majd csak később!!

március 24.

jobb ha befogom a számat

Én barom bunkó önző szemét!!Hogy lehetek ennyire iszonyúan énközpontú, ennyire akaratos, kisajátító...annyira szégyenlem magam, hogy el sem tudom mondani!!

persze minden mindig végül megoldódik, de olyan lelkiismeretfurdalásom van...holott tulajdonképp nem csináltam semmit...nem is tudhattam!

OK téma lezárva....csak most ezen fogok kattogni, de megint sejtettem hogy valami nem úgy van, ahogyan kéne!!

Nagyon sokat kapok-kaptam TŐLE így csak hálás lehetek és tényleg igyekszem normalizálni magam, mert ennek az öngerjesztésnek csak rosszvége lehet, ha folytatom...tehát MEGÁLLJ!!

egyébként pedig:

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

március 21.

szabadnak lenni??...

szárnyallni a napsütésben

egy szellőfuvallattal táncot járni

valakinek a nyakába ugrani és megölelni

merni nagyot álmodni

A konvenciók - az egy dolog. Vannak kötelezőek, amiket a földön való lét, a boldogulás a világban megkövetel, de az összes többi félredobható. A határ egyénenként szabott.

A szülői szabadság - átverés. Azt hiszi az ember a félig felnőttkor küszöbén, hogyha otthon mindent engednek, akkor szabaddá válik. Akkor válik csak igazán megkötötté, mert amit gyerekként megtehet, amit addig elnéztek neki, azokat innentől magának kell megoldania, megalkotnia, megteremtenie.

Ez a szabadság-fogalom egyik oldala. A másik a gondolati, érzelmi, művészi szabadság.

Amikor már azt hiszed, valakit, akit nem lehet szeretni, mert tilos, mert romlott, mert álszent a gondolat is maga és már éppen elfelejted, már nem tartja fogva a gondolataidat, nem befolyásol és nem hagyja, hogy szenvedj; na akkor újra előbújik. Újra alattomosan megtámad a lehető legváratlanabb és adott esetben legkellemetlenebb helyzetekben. És az a csöppnyi szabadságvirág, az újra elsorvad, elhervad.

A másik, ikor azt hiszed, úgy érzed - most aztán igazán jó, mert azt csinálod, ami Jó, ami Kell, ami előre visz és felrepít, akkor megérzed a lehető legstabilabb pillanatban, hogy az egész nem kell, nem jó, nem igaz, nem tiszta, nem őszinte. És akkor ugyanúgy összetörsz. Az öntükröd cserépszilánkossá válik és sokkal több idő újrafoncsorozni, mint újra és újra darabjaira zúzni.

március 20.

hosszú 7vége...szabadság és szabadnak lenni; vagy nem lenni

mit jelent szabadnak lenni? félelem nélkül szeretni,nem a múlt kísértésében, de bátoritásában,előbbrelendítésében élni.

/Kertész Imre/

Szóval igen, ezt a Nóri küldte nekem, de mennyire jó!!és engem is érdekel a folytatás, a saját gondalataim a dologgal kapcsolatban...csak fene enné meg, hogy sohasincsen időm itt írni. Maximum egy papírra, amit utána bemásolhatok...így gép előtt nem olyan jó írni.

március 17.

szentivánéji angyalkák

tegnap este megnéztük a Szentivánéji álmot by Újszínház...hihetetlen jó előadás, az egész valami nagyon nagy szépséggel van körüllengve, tisztasággal. Kicsit angolos, reneszánszos, mégis modern. Telis teli jobbnál jobb ötletekkel, eszközökkel, jó dramaturgia, sok sok plusz mondani való, az eredeti történeten kívül. Nóri azt mondta, olyan elegáns a vége... igen: elegáns, finom, törékeny.

ez megint jellemző sajnos rám, hogy képtelen vagyok megfogalmazni, mit érzek ezzel kapcsolatban, de majd ennek az ihlatéséből is születik valami, akkor abban úgyis benne lesz.

külön folytatás

van valaki. egy lány. lehet, hogy nem is lány...de mégis mondjuk, hogy az. Ő. szeret. valakit, egy fiút...lehet, hogy nem is fiút. lehet, hogy egy lány szeret egy fiút, de az is lehet, hogy fordítva. lehet, hogy a lány lányt szeret, a fiú fiút. lehet, hogy nem is szereti. lehet, hogy azt hiszi szereti, közben pedig csak azt szereti, ahogy szeretni tudná. ha szerethetné. de nem szeretheti, mert a fiú is másik lányt szeret, a lány is másik fiút szeret.

és akkor mindegy is, hogy lány-e vagy fiú, aki nem szeretheti azt a másikat.

március 13.

légüres tér

a mai nap mondata kb így hangzik: légüres térben végzem a feladataimat, hogy "majdra" várva valamit mégiscsak csináljak, csakhogy ez a "majd" nagyon nem akar elérkezni.

március 12.

jajjjjjjdenagyooooonnnnnneeeemkéééneeeee

hát igen, megint bekattantam, sajna!!Pedig azt hittem könyebb lesz, ha színtvallok, de így sem könnyebb....sehogysem az!Ha eltűnnék a föld színéről úgy az lenne, de úgy vonzz mint a mágnes a vasat(de közhely...ááá)...nem is Ő és nem is úgy ahogy az egyértelmű lenne....de minden összeforr bennem, nincs fekete-fehér se igen se nem, csak egy nagyon színes kavalkád, az él bennem!bár ki tudnám adni magamból, bár tudnék festeni, rajzolni az valami!vagy írni JÓL verseket, vagy bármi...de verset nem szavalhatok az indulataimból, se nem énekelhetem ki, mert nincs elég hangom és közönség sincs, pedig ezt csak akkor jó!!viszont festeni az más, az VALAMI!mind1!!

ez az, hogy nem mind1, mert ő pont nem mind1!!

ha éppen megúszom ezt az életet esküszöm a következőben már az elején normális leszek, és csak és kizárólag emberhez méltó és jogos dolgokat fogok tenni, gondolni meg aztán főleg!!

írtam ma is hosszút, de most nem akarom bemásolni ide, majd talán holnap!!"Tovább holnap tovább"...miért is ez jut eszembe??de lennék néha "szolgálófiú"

március 11.

biztos neki van igaza...

Sajnos attól félek Lillának van igaza...a tiltott gyümölcs sokkal édesebb, mint a nem tiltott!!Valamiért biztosan így lettem kódolva, akkor viszont úgy néz ki meg is érdemlem. Hiszek a sorsszerűségben meg a "nincsenek véletlenek"-ben is!minden valamiért van, mert olyan nincsen hogy valami valamiért ne történjen, vagyis hogy értelmetlenül alakuljon úgy ahogy!nem is alakul, az túl esetleges - történik!

sikerült ma nagyon magam alá teljesíteni, ettől sem vagyok túl boldog, de hamarosan úgyis jön egy fent, lehetőleg már holnap.

Más most nem nagyon jut eszembe, még annyi, hogy egy gyors fordítás arról, amit épp nézek/hallgatok!

"Úgy élj, mint a szél

fütyülj a világra.

Hozdd te az esőt

kergetsd el az éjjelt

űzz el minden árnyat...

Mindig bátran élj,

jöhet nyár és tél!"

ui: éljen az egyiptomi ruha!!

folytatásos III.

nos, ez a folytatás szorosan az előző "részé", mert egybetartoznak, csak akkor nem volt időm beírni az egészet

"Csodaszép a múlt...egyszer volt egy csók, titkon szólt két szív egy szót"

Ugyanonnan és mégsem. Lehet, hogy már ott, akkor volt valami...kapocs, közös...egy út. Láthatatlan is, de vezették egymást a másik felé. Oda, ahol később találkoztak, abba a csöppnyi, de sokaknak a MINDENT jelentő világba, a kis dobozba, a diónyi közösségbe...számukra(vagy talán számunkra is) az életbe. Tisztán, de nem üresen; sodorva, de nem sodródva hagyva, vonzzva és taszítva közeledtek...és találkoztak.

Számukra a világ szabad, a mindenség felfedezhető, nincsen lehetetlen és van végtelen. Van sziget, ami csak az övék, van kapaszkodó: Ő és Ő. Egymás, a másik. Számukra a "mi". Ők, így, együtt.

Bolygó csillagok, mindenütt meglelik a maguk kis Padlását, ég és föld között(vagy ha úgy tetszik két kontinens, ország, világ között), ahol néha másról álmodnak, ahol elválnak egy hajnalon és ahol újra, meg újra összefut az útjuk, az út, ami már talán születésük előtt így volt kikövezve, de aminek a megjárására ők a lehető legőszintébb emberséggel törekednek.

"Today, all day I had the feeling A miracle would happen I know now I was right"

hogy jön ahhoz, hogy megszeressem(magát)

ez a Lumnitzer nővérekből való idézet, talán az egyetlen, amiért a filmet meg kellett nézni, mert Hegyi Barbara szájából annyira hűvösen és erotikusan hangzott...

mégis most én is felhasználom egy kicsit...

Találkoztam valakivel. Nincs egy hete! Gondolok rá. Álmodtam vele. Megragadta a gondolataimat. Belopózott az agyamba titkon, fogva tartja minden tekervényét a kis aljas manó. Nem tehet róla és én sem tehetek semmit. "Hogy jön ahhoz, hogy megszeressem magát!?"

Láttam korábban is, hallottam is. Még most is közömbös, mégsem értem hogyan álmodhatok akkor vele. Főleg ezt a mindent elsöprő őrületet, amire olyan nagyon vágyom. Azt a gyűlölve szeretlek szeretve gyűlölleket. Lehet, hogy valóban igaz: "az a legszebb csók, mit el nem csókolunk"...kiegészíteném: vagy álmunkban kell vele beérni!

Nézd, egy érzés megtalál,

ki tegnap voltál, nincs ma már.

Nézd egy érzés megtalál,

új játék jön, új szabály.

március 9.

folytatásos II.

Modern Rómeó és angyali Júlia, a világban, egy más világban! Jöttek valahonnan, nem érkeztek - robbantak!Máshonnan Ő, és máshelyről Ő. Akkor még külön...külön-külön.

folytatásos I.

írogatok olykor mindenfélét, olyat is ami nem én vagyok, nem valódi blogolás, hanem kicsit mástípusú...és most úgy érzem le akarom ide írni...kicsit folytatásos lesz asszem...

Más szájon a csókot látni?...ha arról van szó, arról a kettőről (vagy egyről - már magam sem tudom)...

Egyetlen csókban van az életük és az életük van egyetlen csókban. Megáll a tér és idő és csak vannak. Ők vannak csak abban a pillanatban. Ők ketten, ketten a csókkal, ketten egymással és egymásnak. Ő, Ő és a csók...hárman! meg köröttük százan és százan, de a pillanat csak kettejüké. Tudják, a következő percben is megtehetik és az azt követőben is, mégis az övék ez a csók.

Különc és kívánatos, szenvedélyes és finom, diszkrét és mégis kacér...ezek ők hárman: ő, ő és a csókuk...

...a mi csókunk, mert én meg csak állok és végignézem akaratlan is ezt az önkéntelen, hátborzongató, vágyandó és a külvilágot mégis kizáró csókot.

egy kis kiegészítés

Most olvastam csak vissza a múltheti blogolásomat, ahol azt írtam, hogy kaptam a születésnapomra egy nagyon kis apróságot, aminek örültem...hát ezt kívánom kiegészíteni azzal, hogy nem csak azt az apróságot kaptam, hanem azóta valami mást is!!Valami nagyot, valami nagyon jólesőt, szépet, meghökkentőt, szeretnivalót, igazán nekem kedveset, olyat ami a legnagyobb boldogság és ha zuhanok a legnagyobb fájdalom is tudna lenni!!De talán pont azért, mert a legnagyobb öröm volt akkor, most úgy érzem valamit le tudtam zárni, valamit aminek már épp itt volt az ideje...egy "azt hittem szerelem" félét...és kaptam egy nagyon nagy dolgot, egy őszinte embert, aki előtt nem kell, hogy titkaim legyenek, pedig leginkább előtte lehetnének...ráadásul kaptam annyi sok megbecsülendő energiát...

március 7.

szállok, repülök...

...még nem zuhanok, szerencsére, de majd biztosan eljön az is....addig viszont élvezem!!

még mindig nem csengett le bennem úgy a hétvége, hogy írni tudjak róla(pedig mikor beléptem még ez volt a szándékom)...most viszont nem tudom, hogy meg akarom e osztani a világhálóval...valahogy túl szép ahhoz, hogy ezt kipakoljam bárhová is!...

egyet viszont nagyon komolyan gondolok: hogy nagyon nagyon kell tudnom, mikor hol a helyem(am persze nehéz) és új energiákkal vissza kell vessem magam az eddig normálisan végzett feladataimba, hogy ne csalódhassanak bennem!És akkor még szállni fogok egy darabig, ha ez sikerül!

"Egy álom, amit eddig nem volt szabad látnom

Sosem használt szárnyamon, most kell szálnom"

március 1.

cseppet régen írtam ide...

.mint a cím is jelzi, kb 3 hete nem írtam semmit.....

1részt nem volt net itthon, másrészről nem is lett volna időm(megjegyzem most is kritikát kell írnom a Fehér tenyérről - de haladok és amúgyis kell lazítani).

Hamár itt tartok: régen láttam ennyire - nem is tudom - azt hiszem az a helyes kifejezés: TISZTA filmet! Mostan témahetünk van, ami abból áll, hogy újságot szerkesztünk kis csopikban...és nekem jutott a kritika írás - de ez jó!amúgyis már csak egy hónap a felvételi, muszáj arra is gyakorolni valamit, mást nagyon úgysem tudok készülni!Pedig nagyon szeretném ha sikerülne, bár azt is gondolom, hogy az fog sikerülni, amire igazán teremtve vagyok, és ez még nem tudom micsoda...a színházon belül persze, mert minden érdekel és mindent szeretek is csinálni, már amennyire kipróbálhattam magamat.

Pénteken buli lesz, már nagyon rám férne valami, csak kár hogy megint vagyis inkább még mindig beteg vagyok!!De addig ha törik ha szakad összekapom magatmat, mert nagyon szeretném magam jól érezni!!

Azt hogy mi történt az elmúlt hetekben nem akarom leírni...

így utólag is Zsoltnak és magamnak boldog szülinapot(nem vagyok egoista:)), ja és kaptam valamit valami kicsit és aprót amitől tényleg boldog volt!!KÖSZÖNÖM!!

na megyek vissza a kritikához...szeretném ha rólam is írnának majd egyszer!!

és nagy exhibicionista módra bemásolom ide a kritikámat is:

Tökéletes gyakorlat a szeren és azon kívül

A néhány hete befejeződött 37. Magyar Filmszemle figyelemreméltó versenyzője volt Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című filmje. Megrendítő, magával ragadó, elmélyült, finom, érzékeny alkotás, nem hiába hát, hogy számos díjjal jutalmazták a hazai mezőnyben is. (Rendezői-, produceri-, operatőri-, vágói- díj; a diákzsűri-, külföldi kritikusok és a közönség különdíja.)

Az alig 30 éves filmrendező szerencsés: harmadik nagyjátékfilmje ez az életrajzi ihletésű, hiperrealista dráma, a Fehér tenyér. (Míg előző két filmje a Macerás ügyek és a Tamara önéletrajzi ihletésű, ez utóbbit tornász öccse, Uldi - Hajdu Miklós Zoltán ihlette. Igaz – a rendező saját bevallása szerint – a több síkon futó cselekmény egy része mégiscsak saját élményeken alapul.

A főszereplő gyermekkora az 1970-es, ’80-as években Hajdu Szabolcs saját tapasztalatai a tornaklubról, ahová öccsével együtt jártak és amit ő később otthagyott a filmben is bemutatott okokból. A Fehér tenyér főszereplői, mindössze három „színész-színészen” kívül (Lukáts Andor, Oana Pellea, Gheorge Dinica) mind tornászok. Az alig tinédzser korú fiú éjt nappallá téve küzd: magával a tornával, a gyakorlatokkal, a családjával, a kortársaival és nem utolsó sorban a sunyi edzővel, aki fegyelmezés gyanánt üti-veri. Csodálatos gyerekszereplőket találtak mindezek ábrázolására – Orion és Silas Radies – elég őt(egyszerre csak egyikőjüket) nézni, hogy mindent lássunk: a kort, a dacot, az erőt... Arcán – legyen bár a tornateremben, háztetőn, az utcán, vagy otthon – ott van a mélységes magány, a belenyugvás, a kétségbeesett kísérlet a menekülésre-szabadulásra, a szabadság- és halálvágy.

A film mégsem „depis”, egy pillanatig sem érzelgős, nincs önsajnálattal fűtve sem hisztérikus kitörésvággyal, csak határozott és realista. A korabeli magyar viszonylatok sem „retrosítottak”; valós a tornaklub, a debreceni lakótelep is. Ez a kézikamerával dolgozó Nagy András operatőri munkájának, Esztán Mónika látványtervezőnek és Berzsenyi Krisztina jelmeztervezőnek is köszönhető. Számomra az életrajzi ihletést is a „bizonytalan” kameramozdulatok és a hosszú beállítások teszik egyértelművé; amitől még véletlenül sem unalmas – gondolkodni enged és kényszerít. Az alaphelyzet ez, a magyar valóság a ’70-es ’80-as években.

A film indításakor Kanadában vagyunk, 2001-ben. Ekkor indul Dongó (Hajdu Miklós Zoltán játssza saját magát – amatőr színészként szinte profi, eszköztelenül hiteles, mint kiderült, végig improvizált) edzői pályafutása az ottani klubban, a később világbajnok Kyle Shewfelt (szintén saját magát alakítja a filmben) trénereként. Innen térünk vissza-vissza az emlékezetbeli, de nagyon is létező magyarországi eseményekre. Tanár és tanítványa nem csak az edzések kezdetén, de a 2002-es Debreceni Tornász Világbajnokságon is megmérkőzik egymással, a küzdelem folytonos feszültsége szintén az operatőr és a vágó (Politzer Péter) érdeme. Kitűnő munkát végeztek: a szempárbajok és a cirkuszi etűd be-be villanása, a halálugrások párhuzama cirkusz és bajnokság(„álom” és „valóság”) között teszik még feszesebbé a jelenetet, filmnézőként is szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem az eseményeket épp úgy, mint a filmbéli szurkolók-nézők.

Az addigi nyomasztó, zsarnokoskodó világra, amelyet a versenysporton keresztül kíván bemutatni a rendező, párhuzamokat vonva a magyar valóság és a tengerentúli kontinens életszínvonal közt; a zárójelenetben van a feloldás. Dongó menekül, hogy emberként kezeljék: meg sem áll Kanadáig. A kontraszt kétségbeejtő a két világ között, de megalkuvás és megaláztatás vár rá itt is. A felnőtt Dongó története már ténylegesen az öcs, Hajdu Miklós Zoltán élete, a VB-vel az edzői karrierje is véget ért és épp mint a filmben, a valóságban is a Cirque de Soleil tagja lesz.

A zárójelenet: ugyan műanyag szárnyakkal felszerelve, de Dongó repül – a cirkuszi függőleges falon, de szabadon…és talán ez a lényeg: az addig eltöltött 3 évtized magányban, bezártságban, taposómalomban, most egyszerre feloldódni látszik, mindent újra lehet kezdeni és mindig meg lehet találni a saját (művészi vagy emberi) szabadságunkat.

Egy jó filmben mindennek együtt kell lennie: zene, kép, jó vágások, jó színészek, jó könyv… A Fehér tenyér zenei aláfestése zseniális (Darvas Ferenc), képei lenyűgözők, a főszereplők amatőrként is profibbak, mintha valóban színészek lennének…ez egy JÓ FILM! Tökéletes alkotás ugyan nincsen (se a szeren se azon kívül), de Hajdu Szabolcs mindent elkövet és ez sokat jelent: igenis lehet a magyar film azonos (ha nem jobb) a külföldi társainál. Érdemes lenne ezt végre észrevenni és elfogadni…nekünk, nézőknek is!

még valami ami fontos: az Anna Karenina hétfőn, amire a Nóri hívott és fantasztikus volt újfent, kevés dologgal vagyok így, de azt hiszem ebben nagyon meg tudom találni magamat!szeretném egyszer azt a fajta érzést élni amit Anna...vagy nem is tudom, lehet hogy csak eljátszani szeretném...(mindenesetre ez nem túl bíztató, de IGEN önnimbusztaposó vagyok cseppet)

jajj, nagyon szép képet találtam ma:ÍME