2006. július

július 31.

a végtelenbe merülő MINDENSÉG

sokidő óta először, nem szomorú a vasárnap no comment...minden hátulütőjével együtt...(sajnálom, nagyon nagyon-ezt akikre vonatkozik, úgyis tudják, de remélem azt is, hogy nem az én hibám!!) ********imádlak, szeretlek********ezt sem én mondtam

"Mért? Mért rejtsem némán, titkon,

azt, mit érzek?

Számomra már nincs másik cél,

csak láthassam, csak halljam én!"

július 25.

ez a véleményem

.......................:.....................................

július 15.

végső vallomás...üzenet valakinek??

Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.



Valaki más, ki mást ígér lehet, hogy még ma
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rád,
de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

július 4.

gondolsz-e rám?

Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?


Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?


Gondolsz-e rám?

július 1.

újabb "nyaras" dalszöveget találtam...nem is értem miért

Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már.
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?

Nem írtam levelet maga után
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.

Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?

háát igen...VÉGE, vagy épp csak most kezdődik??(bár úgy lenne)

De komor tél volt tőled távol élnem,
Ki a futó év boldogsága vagy!
Hogy dideregtem, nappal is sötétben,
A vén December tar ege alatt!
Pedig nyár volt ez az eltolt idő:
A terhes ősz nehéz kincsgarmadát,
Május kéjét hordozta, mint a nő
Özvegye méhe a holt férj magzatát:
E dús özön mégis szinte apátlan
Gyümölcs és csak árvák reménnye volt,
Hisz minden csak veled örül a nyárban,
S ahol nem vagy, ott a madár se szól;
Vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb
Sápad, telet sejt és borzongva bólong.