Egész nap várok.
Mindenre.
Tulajdonképpen az életem tele van várakozással.
Várok a partnerre, akivel megiszok egy kávét.
A buszra, ami soha nem jön időben.
A próbakezdésre.
A végére.
A cigiszünetre.
A felvételi eredményére.
A "hátha sikerül", "továbbjutottam" élményre.
A Danira.
A reggelre.
Az éjjelre.
Az álomra és álmodozásra.
Arra, hogy végre kipihenem MAGAMAT.
A valamire.
A csodára.
És mindebben a végeláthatatlan édességes kínban RÁ!
ŐRÁ, a szavára, a hívásra tőle.
Az életére, a boldogságra, a mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése