2006. március

március 30. ilyen időben...

...igen, szerelmesnek kell lenni, rohangálni a fűben mezitláb, bolondozni a napsütésben, repülni a szelek szárnyán...

alany persze mindig lenne, csak néha fel kellene álmodni:)nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni, már alig 5 nap...és...ááááááááááá!!de erről majd csak később!!

március 24.

jobb ha befogom a számat

Én barom bunkó önző szemét!!Hogy lehetek ennyire iszonyúan énközpontú, ennyire akaratos, kisajátító...annyira szégyenlem magam, hogy el sem tudom mondani!!

persze minden mindig végül megoldódik, de olyan lelkiismeretfurdalásom van...holott tulajdonképp nem csináltam semmit...nem is tudhattam!

OK téma lezárva....csak most ezen fogok kattogni, de megint sejtettem hogy valami nem úgy van, ahogyan kéne!!

Nagyon sokat kapok-kaptam TŐLE így csak hálás lehetek és tényleg igyekszem normalizálni magam, mert ennek az öngerjesztésnek csak rosszvége lehet, ha folytatom...tehát MEGÁLLJ!!

egyébként pedig:

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

március 21.

szabadnak lenni??...

szárnyallni a napsütésben

egy szellőfuvallattal táncot járni

valakinek a nyakába ugrani és megölelni

merni nagyot álmodni

A konvenciók - az egy dolog. Vannak kötelezőek, amiket a földön való lét, a boldogulás a világban megkövetel, de az összes többi félredobható. A határ egyénenként szabott.

A szülői szabadság - átverés. Azt hiszi az ember a félig felnőttkor küszöbén, hogyha otthon mindent engednek, akkor szabaddá válik. Akkor válik csak igazán megkötötté, mert amit gyerekként megtehet, amit addig elnéztek neki, azokat innentől magának kell megoldania, megalkotnia, megteremtenie.

Ez a szabadság-fogalom egyik oldala. A másik a gondolati, érzelmi, művészi szabadság.

Amikor már azt hiszed, valakit, akit nem lehet szeretni, mert tilos, mert romlott, mert álszent a gondolat is maga és már éppen elfelejted, már nem tartja fogva a gondolataidat, nem befolyásol és nem hagyja, hogy szenvedj; na akkor újra előbújik. Újra alattomosan megtámad a lehető legváratlanabb és adott esetben legkellemetlenebb helyzetekben. És az a csöppnyi szabadságvirág, az újra elsorvad, elhervad.

A másik, ikor azt hiszed, úgy érzed - most aztán igazán jó, mert azt csinálod, ami Jó, ami Kell, ami előre visz és felrepít, akkor megérzed a lehető legstabilabb pillanatban, hogy az egész nem kell, nem jó, nem igaz, nem tiszta, nem őszinte. És akkor ugyanúgy összetörsz. Az öntükröd cserépszilánkossá válik és sokkal több idő újrafoncsorozni, mint újra és újra darabjaira zúzni.

március 20.

hosszú 7vége...szabadság és szabadnak lenni; vagy nem lenni

mit jelent szabadnak lenni? félelem nélkül szeretni,nem a múlt kísértésében, de bátoritásában,előbbrelendítésében élni.

/Kertész Imre/

Szóval igen, ezt a Nóri küldte nekem, de mennyire jó!!és engem is érdekel a folytatás, a saját gondalataim a dologgal kapcsolatban...csak fene enné meg, hogy sohasincsen időm itt írni. Maximum egy papírra, amit utána bemásolhatok...így gép előtt nem olyan jó írni.

március 17.

szentivánéji angyalkák

tegnap este megnéztük a Szentivánéji álmot by Újszínház...hihetetlen jó előadás, az egész valami nagyon nagy szépséggel van körüllengve, tisztasággal. Kicsit angolos, reneszánszos, mégis modern. Telis teli jobbnál jobb ötletekkel, eszközökkel, jó dramaturgia, sok sok plusz mondani való, az eredeti történeten kívül. Nóri azt mondta, olyan elegáns a vége... igen: elegáns, finom, törékeny.

ez megint jellemző sajnos rám, hogy képtelen vagyok megfogalmazni, mit érzek ezzel kapcsolatban, de majd ennek az ihlatéséből is születik valami, akkor abban úgyis benne lesz.

külön folytatás

van valaki. egy lány. lehet, hogy nem is lány...de mégis mondjuk, hogy az. Ő. szeret. valakit, egy fiút...lehet, hogy nem is fiút. lehet, hogy egy lány szeret egy fiút, de az is lehet, hogy fordítva. lehet, hogy a lány lányt szeret, a fiú fiút. lehet, hogy nem is szereti. lehet, hogy azt hiszi szereti, közben pedig csak azt szereti, ahogy szeretni tudná. ha szerethetné. de nem szeretheti, mert a fiú is másik lányt szeret, a lány is másik fiút szeret.

és akkor mindegy is, hogy lány-e vagy fiú, aki nem szeretheti azt a másikat.

március 13.

légüres tér

a mai nap mondata kb így hangzik: légüres térben végzem a feladataimat, hogy "majdra" várva valamit mégiscsak csináljak, csakhogy ez a "majd" nagyon nem akar elérkezni.

március 12.

jajjjjjjdenagyooooonnnnnneeeemkéééneeeee

hát igen, megint bekattantam, sajna!!Pedig azt hittem könyebb lesz, ha színtvallok, de így sem könnyebb....sehogysem az!Ha eltűnnék a föld színéről úgy az lenne, de úgy vonzz mint a mágnes a vasat(de közhely...ááá)...nem is Ő és nem is úgy ahogy az egyértelmű lenne....de minden összeforr bennem, nincs fekete-fehér se igen se nem, csak egy nagyon színes kavalkád, az él bennem!bár ki tudnám adni magamból, bár tudnék festeni, rajzolni az valami!vagy írni JÓL verseket, vagy bármi...de verset nem szavalhatok az indulataimból, se nem énekelhetem ki, mert nincs elég hangom és közönség sincs, pedig ezt csak akkor jó!!viszont festeni az más, az VALAMI!mind1!!

ez az, hogy nem mind1, mert ő pont nem mind1!!

ha éppen megúszom ezt az életet esküszöm a következőben már az elején normális leszek, és csak és kizárólag emberhez méltó és jogos dolgokat fogok tenni, gondolni meg aztán főleg!!

írtam ma is hosszút, de most nem akarom bemásolni ide, majd talán holnap!!"Tovább holnap tovább"...miért is ez jut eszembe??de lennék néha "szolgálófiú"

március 11.

biztos neki van igaza...

Sajnos attól félek Lillának van igaza...a tiltott gyümölcs sokkal édesebb, mint a nem tiltott!!Valamiért biztosan így lettem kódolva, akkor viszont úgy néz ki meg is érdemlem. Hiszek a sorsszerűségben meg a "nincsenek véletlenek"-ben is!minden valamiért van, mert olyan nincsen hogy valami valamiért ne történjen, vagyis hogy értelmetlenül alakuljon úgy ahogy!nem is alakul, az túl esetleges - történik!

sikerült ma nagyon magam alá teljesíteni, ettől sem vagyok túl boldog, de hamarosan úgyis jön egy fent, lehetőleg már holnap.

Más most nem nagyon jut eszembe, még annyi, hogy egy gyors fordítás arról, amit épp nézek/hallgatok!

"Úgy élj, mint a szél

fütyülj a világra.

Hozdd te az esőt

kergetsd el az éjjelt

űzz el minden árnyat...

Mindig bátran élj,

jöhet nyár és tél!"

ui: éljen az egyiptomi ruha!!

folytatásos III.

nos, ez a folytatás szorosan az előző "részé", mert egybetartoznak, csak akkor nem volt időm beírni az egészet

"Csodaszép a múlt...egyszer volt egy csók, titkon szólt két szív egy szót"

Ugyanonnan és mégsem. Lehet, hogy már ott, akkor volt valami...kapocs, közös...egy út. Láthatatlan is, de vezették egymást a másik felé. Oda, ahol később találkoztak, abba a csöppnyi, de sokaknak a MINDENT jelentő világba, a kis dobozba, a diónyi közösségbe...számukra(vagy talán számunkra is) az életbe. Tisztán, de nem üresen; sodorva, de nem sodródva hagyva, vonzzva és taszítva közeledtek...és találkoztak.

Számukra a világ szabad, a mindenség felfedezhető, nincsen lehetetlen és van végtelen. Van sziget, ami csak az övék, van kapaszkodó: Ő és Ő. Egymás, a másik. Számukra a "mi". Ők, így, együtt.

Bolygó csillagok, mindenütt meglelik a maguk kis Padlását, ég és föld között(vagy ha úgy tetszik két kontinens, ország, világ között), ahol néha másról álmodnak, ahol elválnak egy hajnalon és ahol újra, meg újra összefut az útjuk, az út, ami már talán születésük előtt így volt kikövezve, de aminek a megjárására ők a lehető legőszintébb emberséggel törekednek.

"Today, all day I had the feeling A miracle would happen I know now I was right"

hogy jön ahhoz, hogy megszeressem(magát)

ez a Lumnitzer nővérekből való idézet, talán az egyetlen, amiért a filmet meg kellett nézni, mert Hegyi Barbara szájából annyira hűvösen és erotikusan hangzott...

mégis most én is felhasználom egy kicsit...

Találkoztam valakivel. Nincs egy hete! Gondolok rá. Álmodtam vele. Megragadta a gondolataimat. Belopózott az agyamba titkon, fogva tartja minden tekervényét a kis aljas manó. Nem tehet róla és én sem tehetek semmit. "Hogy jön ahhoz, hogy megszeressem magát!?"

Láttam korábban is, hallottam is. Még most is közömbös, mégsem értem hogyan álmodhatok akkor vele. Főleg ezt a mindent elsöprő őrületet, amire olyan nagyon vágyom. Azt a gyűlölve szeretlek szeretve gyűlölleket. Lehet, hogy valóban igaz: "az a legszebb csók, mit el nem csókolunk"...kiegészíteném: vagy álmunkban kell vele beérni!

Nézd, egy érzés megtalál,

ki tegnap voltál, nincs ma már.

Nézd egy érzés megtalál,

új játék jön, új szabály.

március 9.

folytatásos II.

Modern Rómeó és angyali Júlia, a világban, egy más világban! Jöttek valahonnan, nem érkeztek - robbantak!Máshonnan Ő, és máshelyről Ő. Akkor még külön...külön-külön.

folytatásos I.

írogatok olykor mindenfélét, olyat is ami nem én vagyok, nem valódi blogolás, hanem kicsit mástípusú...és most úgy érzem le akarom ide írni...kicsit folytatásos lesz asszem...

Más szájon a csókot látni?...ha arról van szó, arról a kettőről (vagy egyről - már magam sem tudom)...

Egyetlen csókban van az életük és az életük van egyetlen csókban. Megáll a tér és idő és csak vannak. Ők vannak csak abban a pillanatban. Ők ketten, ketten a csókkal, ketten egymással és egymásnak. Ő, Ő és a csók...hárman! meg köröttük százan és százan, de a pillanat csak kettejüké. Tudják, a következő percben is megtehetik és az azt követőben is, mégis az övék ez a csók.

Különc és kívánatos, szenvedélyes és finom, diszkrét és mégis kacér...ezek ők hárman: ő, ő és a csókuk...

...a mi csókunk, mert én meg csak állok és végignézem akaratlan is ezt az önkéntelen, hátborzongató, vágyandó és a külvilágot mégis kizáró csókot.

egy kis kiegészítés

Most olvastam csak vissza a múltheti blogolásomat, ahol azt írtam, hogy kaptam a születésnapomra egy nagyon kis apróságot, aminek örültem...hát ezt kívánom kiegészíteni azzal, hogy nem csak azt az apróságot kaptam, hanem azóta valami mást is!!Valami nagyot, valami nagyon jólesőt, szépet, meghökkentőt, szeretnivalót, igazán nekem kedveset, olyat ami a legnagyobb boldogság és ha zuhanok a legnagyobb fájdalom is tudna lenni!!De talán pont azért, mert a legnagyobb öröm volt akkor, most úgy érzem valamit le tudtam zárni, valamit aminek már épp itt volt az ideje...egy "azt hittem szerelem" félét...és kaptam egy nagyon nagy dolgot, egy őszinte embert, aki előtt nem kell, hogy titkaim legyenek, pedig leginkább előtte lehetnének...ráadásul kaptam annyi sok megbecsülendő energiát...

március 7.

szállok, repülök...

...még nem zuhanok, szerencsére, de majd biztosan eljön az is....addig viszont élvezem!!

még mindig nem csengett le bennem úgy a hétvége, hogy írni tudjak róla(pedig mikor beléptem még ez volt a szándékom)...most viszont nem tudom, hogy meg akarom e osztani a világhálóval...valahogy túl szép ahhoz, hogy ezt kipakoljam bárhová is!...

egyet viszont nagyon komolyan gondolok: hogy nagyon nagyon kell tudnom, mikor hol a helyem(am persze nehéz) és új energiákkal vissza kell vessem magam az eddig normálisan végzett feladataimba, hogy ne csalódhassanak bennem!És akkor még szállni fogok egy darabig, ha ez sikerül!

"Egy álom, amit eddig nem volt szabad látnom

Sosem használt szárnyamon, most kell szálnom"

március 1.

cseppet régen írtam ide...

.mint a cím is jelzi, kb 3 hete nem írtam semmit.....

1részt nem volt net itthon, másrészről nem is lett volna időm(megjegyzem most is kritikát kell írnom a Fehér tenyérről - de haladok és amúgyis kell lazítani).

Hamár itt tartok: régen láttam ennyire - nem is tudom - azt hiszem az a helyes kifejezés: TISZTA filmet! Mostan témahetünk van, ami abból áll, hogy újságot szerkesztünk kis csopikban...és nekem jutott a kritika írás - de ez jó!amúgyis már csak egy hónap a felvételi, muszáj arra is gyakorolni valamit, mást nagyon úgysem tudok készülni!Pedig nagyon szeretném ha sikerülne, bár azt is gondolom, hogy az fog sikerülni, amire igazán teremtve vagyok, és ez még nem tudom micsoda...a színházon belül persze, mert minden érdekel és mindent szeretek is csinálni, már amennyire kipróbálhattam magamat.

Pénteken buli lesz, már nagyon rám férne valami, csak kár hogy megint vagyis inkább még mindig beteg vagyok!!De addig ha törik ha szakad összekapom magatmat, mert nagyon szeretném magam jól érezni!!

Azt hogy mi történt az elmúlt hetekben nem akarom leírni...

így utólag is Zsoltnak és magamnak boldog szülinapot(nem vagyok egoista:)), ja és kaptam valamit valami kicsit és aprót amitől tényleg boldog volt!!KÖSZÖNÖM!!

na megyek vissza a kritikához...szeretném ha rólam is írnának majd egyszer!!

és nagy exhibicionista módra bemásolom ide a kritikámat is:

Tökéletes gyakorlat a szeren és azon kívül

A néhány hete befejeződött 37. Magyar Filmszemle figyelemreméltó versenyzője volt Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című filmje. Megrendítő, magával ragadó, elmélyült, finom, érzékeny alkotás, nem hiába hát, hogy számos díjjal jutalmazták a hazai mezőnyben is. (Rendezői-, produceri-, operatőri-, vágói- díj; a diákzsűri-, külföldi kritikusok és a közönség különdíja.)

Az alig 30 éves filmrendező szerencsés: harmadik nagyjátékfilmje ez az életrajzi ihletésű, hiperrealista dráma, a Fehér tenyér. (Míg előző két filmje a Macerás ügyek és a Tamara önéletrajzi ihletésű, ez utóbbit tornász öccse, Uldi - Hajdu Miklós Zoltán ihlette. Igaz – a rendező saját bevallása szerint – a több síkon futó cselekmény egy része mégiscsak saját élményeken alapul.

A főszereplő gyermekkora az 1970-es, ’80-as években Hajdu Szabolcs saját tapasztalatai a tornaklubról, ahová öccsével együtt jártak és amit ő később otthagyott a filmben is bemutatott okokból. A Fehér tenyér főszereplői, mindössze három „színész-színészen” kívül (Lukáts Andor, Oana Pellea, Gheorge Dinica) mind tornászok. Az alig tinédzser korú fiú éjt nappallá téve küzd: magával a tornával, a gyakorlatokkal, a családjával, a kortársaival és nem utolsó sorban a sunyi edzővel, aki fegyelmezés gyanánt üti-veri. Csodálatos gyerekszereplőket találtak mindezek ábrázolására – Orion és Silas Radies – elég őt(egyszerre csak egyikőjüket) nézni, hogy mindent lássunk: a kort, a dacot, az erőt... Arcán – legyen bár a tornateremben, háztetőn, az utcán, vagy otthon – ott van a mélységes magány, a belenyugvás, a kétségbeesett kísérlet a menekülésre-szabadulásra, a szabadság- és halálvágy.

A film mégsem „depis”, egy pillanatig sem érzelgős, nincs önsajnálattal fűtve sem hisztérikus kitörésvággyal, csak határozott és realista. A korabeli magyar viszonylatok sem „retrosítottak”; valós a tornaklub, a debreceni lakótelep is. Ez a kézikamerával dolgozó Nagy András operatőri munkájának, Esztán Mónika látványtervezőnek és Berzsenyi Krisztina jelmeztervezőnek is köszönhető. Számomra az életrajzi ihletést is a „bizonytalan” kameramozdulatok és a hosszú beállítások teszik egyértelművé; amitől még véletlenül sem unalmas – gondolkodni enged és kényszerít. Az alaphelyzet ez, a magyar valóság a ’70-es ’80-as években.

A film indításakor Kanadában vagyunk, 2001-ben. Ekkor indul Dongó (Hajdu Miklós Zoltán játssza saját magát – amatőr színészként szinte profi, eszköztelenül hiteles, mint kiderült, végig improvizált) edzői pályafutása az ottani klubban, a később világbajnok Kyle Shewfelt (szintén saját magát alakítja a filmben) trénereként. Innen térünk vissza-vissza az emlékezetbeli, de nagyon is létező magyarországi eseményekre. Tanár és tanítványa nem csak az edzések kezdetén, de a 2002-es Debreceni Tornász Világbajnokságon is megmérkőzik egymással, a küzdelem folytonos feszültsége szintén az operatőr és a vágó (Politzer Péter) érdeme. Kitűnő munkát végeztek: a szempárbajok és a cirkuszi etűd be-be villanása, a halálugrások párhuzama cirkusz és bajnokság(„álom” és „valóság”) között teszik még feszesebbé a jelenetet, filmnézőként is szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem az eseményeket épp úgy, mint a filmbéli szurkolók-nézők.

Az addigi nyomasztó, zsarnokoskodó világra, amelyet a versenysporton keresztül kíván bemutatni a rendező, párhuzamokat vonva a magyar valóság és a tengerentúli kontinens életszínvonal közt; a zárójelenetben van a feloldás. Dongó menekül, hogy emberként kezeljék: meg sem áll Kanadáig. A kontraszt kétségbeejtő a két világ között, de megalkuvás és megaláztatás vár rá itt is. A felnőtt Dongó története már ténylegesen az öcs, Hajdu Miklós Zoltán élete, a VB-vel az edzői karrierje is véget ért és épp mint a filmben, a valóságban is a Cirque de Soleil tagja lesz.

A zárójelenet: ugyan műanyag szárnyakkal felszerelve, de Dongó repül – a cirkuszi függőleges falon, de szabadon…és talán ez a lényeg: az addig eltöltött 3 évtized magányban, bezártságban, taposómalomban, most egyszerre feloldódni látszik, mindent újra lehet kezdeni és mindig meg lehet találni a saját (művészi vagy emberi) szabadságunkat.

Egy jó filmben mindennek együtt kell lennie: zene, kép, jó vágások, jó színészek, jó könyv… A Fehér tenyér zenei aláfestése zseniális (Darvas Ferenc), képei lenyűgözők, a főszereplők amatőrként is profibbak, mintha valóban színészek lennének…ez egy JÓ FILM! Tökéletes alkotás ugyan nincsen (se a szeren se azon kívül), de Hajdu Szabolcs mindent elkövet és ez sokat jelent: igenis lehet a magyar film azonos (ha nem jobb) a külföldi társainál. Érdemes lenne ezt végre észrevenni és elfogadni…nekünk, nézőknek is!

még valami ami fontos: az Anna Karenina hétfőn, amire a Nóri hívott és fantasztikus volt újfent, kevés dologgal vagyok így, de azt hiszem ebben nagyon meg tudom találni magamat!szeretném egyszer azt a fajta érzést élni amit Anna...vagy nem is tudom, lehet hogy csak eljátszani szeretném...(mindenesetre ez nem túl bíztató, de IGEN önnimbusztaposó vagyok cseppet)

jajj, nagyon szép képet találtam ma:ÍME