Élek! – kiáltott fel egy napon. Nem emlékekből vegetált többé. Bár sejtette, hogy ez az élés-dolog még az emlékezésnél is nehezebb és fájdalmasabb lesz! Értelmét látta minden pillanatnak, nem voltak elvesztegetettek a percek.
Az álmok valósággá váltak volna? – Hát persze!
Ilyen egyszerű lenne – dehogy!
Semmisem ilyen egyszerű. Küzdelem mindig, minden, mindenütt.
Megmagyarázhatatlan vonzalom, megmagyarázhatatlan viták. Sok értelmezésre szoruló mondat, mondatocska, mondatfoszlány, szótöredék…kérdések, miértek hada.
Pedig lehet, hogy szinte semmit sem kellene belemagyaráznia, a szavak mögé gondolatokat tűzdelni. Egyszerűen csak élveznie kell a lehetőségeket.
A szeretlekeket, a sírásokat, az összeszólalkozásokat, a telefonokat, az érintéseket, mindent ami hozzá köti, az utolsó összekacsintásig.