Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
...
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem...
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál...
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol...
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl.
Egyszer volt...
...vetetlen deszkán, tudatlan boldogság
...a szülők éppen Párizsban azt hiszem
ágyból néztünk tévét s a képeken
nem volt semmi más, ott csak szerelem
...akartam azt, hogy kérdezd meg mi volt
...hogy elmondhattam minden rosszat és jót
...ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Megint...
...elindulok új káprázatok felé
...a vágyam vezérel új ismeretlen felé
...nem ismer meg senki
...kopogva járok a reggel friss kövén
...csak előre nézek
szemezve minden bajjal
hiszen az újszülött nap az újjászületteké
...új kaput varázsol s átenged rajt a hajnal.
Hiszen ha annyi hajnalon át
átléptem annyi rút pocsolyán
lehet remény, hogy egyszer én is ébredjek
tiszta éj után.
Magamtól idézek egyet, ami szorosan kapcsolódik a teliholdhoz, meg a bizalomhoz és a szombatokhoz is:-)
"...és kaptam egy nagyon nagy dolgot, egy őszinte embert, aki előtt nem kell, hogy titkaim legyenek, pedig leginkább előtte lehetnének..." ezt bírtam írni 2006. március 7-én a blogomba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése