Az emberszív nagy és bús talány
Mit senki már meg nem fejt
Ma még csak érted él és dobog,
De holnap elfelejt.

Ma még egyetlenegy csókodért
Feláldozná tán magát
De holnap már vígan, könnyedén
Nevetve megy tovább

Holnap, ki tudja holnap látsz-e még
Ki tudja holnap fáj-e még
Szívem a csókodért.