Azonnal melege lett...maga sem értette ezt az érzést....pontosabban: persze értette, érezte már. Hányszor...!!Mégis egészen új dimenzióba lépett, mikor meglátta, vagy megérezte a közelségét. Ahogy egyre ismertebbé vált előtte. A néhány egyedül töltött nap nem segített rajta. Újra és újra vágyott rá....egyre jobban. Csupán csak rá. Nem a szavára, a hangjára, az érintésére, az illatára, a testére, az ízére csak és kizárólag RÁ!
Tikk-tikk-tikk-tikk. Egyre hangosabban vert a szíve. Rengeteg kérdőjel: ennyi lebegett csak a szeme előtt. Nem tudja hova tenni. Sem magát, sem az ismeretlen ismerőst nem tudja még elhelyezni a pillanatnyi világképébe. Annyit tud csak, hogy minden olyan új, más mióta ő a közvetlen környezetébe lépett.