Még mindig az őrjítő vágyakozás kínozta. Úgyhitte lecsillapodik, de újfent lekötözöttnek érzett tagjai csak tovább fokozták szenvedélyes boldogtalanságát. A lehetséges verziók mindegyike felmerült benne, mikor beállított az ismeretlen ismerős. Talán már nem is olyan ismeretlen? Tévedett. MINDEN és SEMMI történt közöttük az elmúlt éjjel és a rákövetkező, mai hajnalon. Ismeretlen maradtak, mindketten a másik számára.
Alig vette észre. Talán direkt, ez így volt a legegyszerűbb. Az elképzelten is rémisztő és hátborzongató szituáció egyenlőre elkerülte őket. Meddig?
Meddig bírja nélküle, meddig bíja fgyelni minden mozdulatát, a hangzavarból és zajártalmakkal telített levegőből kiszűrni a sóhajtásait és némán és tétlenül tűrni, hogy meg van bilincselve. Általa és vele. Nála a kulcs és a hozzátratozó bilincs.
Lopott pillantás...a legtitkosabb. Napjában ezerszer és tízezerszer. Még mindig háttal. Gyönyörű. Így is, úgy is. Mindegy hol, hogyan, miként.
Gondolataiban egy falat keres a és oda üti a fejét. Üti és üti és üti. Semmi másra nem tud koncentrálni, csak a fájdalomra, ami megváltja a szenvedéstől. Ehelyett marad a kalviatúra szorgos ütlegelése, abban a reményben, hogy egy pillanatig elhagyja a gondolatait és felülkerekedik önmagán, figyelni kezdi a külvilágot és rájön, hogy minden a legnagyobb rendben van.
"Egy tükörben most szembeköpném magam!"
A csendet végül ő törte meg: egy lopott mosoly. "Vajon emlékszik rá, mi történt egyáltalán?"
Ez azelőtt is így volt. Mosolyt mosoly követett, aztán némaság. Észbontóan fájdalmas hallgatás.
Órákkal később ráébredt: dühíti az ismeretlen ismerős közönyössége. Meggyőzte magát a legrosszabról. Legszívesebben ütötte volna. Harapta, karmolta, csókolta, ölelte volna. A húsági akart hatolni fogaival. Birtokolni akarta! Önző akart lenni, teli vágyakkal és közben szenvedélyes tébolyult martalékává kívánt válni az ismeretlen ismerősnek. Kalodába - a közeg kalodájába - zárt teste és elméje képtelen létezése mindössze csak vegetatív, létfentartó cselekedetekre ösztönözték. Tétlen tébolyba merült. Méltóságos és fáradtan néma tébolyába.