2007. november 9., péntek

Most az egér kergeti a macskát, avagy a detektív maga után nyomoz

Változatlan. Apró örömök, rengeteg stressz. Sok a sokk, kevés a megélt boldogság.
Soha nem lehet elégedetlen és soha nem mondhatja, hogy „soha”. Ezek alapszabályok. Bontakozóban lévő élete törvényei. Saját maga hozta rendeletek. Ellenkező esetben hisz a büntetésben, ami utoléri…ezért inkább határoz, saját maga fölött.
A mérlegformát megtartani a legnehezebb, és felettébb utálja is. A kiegyensúlyozott nihil nem a műfaja. És utálja is persze. Kellőképpen. Küzd ellene, harcol és meghal…napról-napra, óráról-órára töpreng a változáson. A változtatnivalón.
Ő meg keverget. Fogalma sincs mit, de hallja. Kifinomult adóvevői szinte minden rezdülését érzékelik az ismeretlen(?) ismerősnek. Na azért ez is valami. Két hónap után sikerült elérnie, hogy egy szinte idegen embert pillanatonként megfigyeljen.
Mint egy természetbiológus, vagy viselkedéskutató. Önnön elvarratlan szálainak sokaságába bukik bele.
Ő meg csak kavar-kever, szakadatlanul és gonoszul, mintha csak meg akarná süketíteni, érzéketlenné akarná tenni, hogy ne létezzen számára a valóság és úgyhiggye, tündérszép rémálomból kelt fel.
Harcol az álom ellen, az eleven valóságot akarja. Csontig, húsig, vérig menő szabad álomszőtte valóságot. A kopogással a kavargatással egybeolvadó létezést és azonos dimenziót. A saját dimenzióját egyesítve a KEDVESével. Különben minden hiába való lenne. Saját magát nem tagadhatja meg. Még egy kötelező alapszabály. Két élet egybeolvadása lenne az eszményi kép, megtartva ki-ki a maga valóságát.
Minden egybe is vág persze. A macska mintha saját farkát kergetné, az egér meg újabban nem menekül – kapaszkodik. A farka végén a színes bojt – Ő az egér. Macskánk meg azt hiszi saját farkába haraphatna, de az egér súlyát is magával viszi, azt is tartja, azt is harapná, ha elérné. Egyszer úgyis megkaparintja, különben feleslegesen kergetné.
A kabát, a farmer és az ebéd egybeesik. Apró jelek-apró örömök. Felnagyítandó ugyan, de az megint álmodozásra adna okot…álmodozni pedig jó. Megélni még annál is jobb…így hát nem tehet mást,mint detektív módjára nagyító alá helyezi a bizonyítékokat.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Valóban egy kicsit kusza lett :) De a lényeget hámozom...